Hát igen. Meg volt a temetés. Hihetetlen, de sikerült kibírnom sírás nélkül (igaz, kicsit könnyeztem, de szerintem ez alap dolog, ha valaki a legjobb barátját látja sírni az apja miatt). Eleinte biztosra vettem, hogy bőgve fogok elfutni a helyszínről, mindenki kinevet, hogy ez a szinte ismeretlen lány ennyire érzékeny. Nem így történt. Álltam a sarat.

Már tudom, hogyan lehet visszatartani a könnyeket. Persze, ilyen helyzetben ez nehéz, bár a papám temetéséhez képest ez tűrhető volt. El akarom, el kell érnem, hogy egy ismeretlen ember temetésén ne érzékenyüljek el.

Volt bennem egy olyan érzés, hogy mindenki engem figyel, várják, mikor sírom el magam; tudom, idióta hülyeség, mégis helyt tudtam állni. Ennek felettébb örülök.

Elgondolkoztam azon, hogy nem pszichológusnak, hanem sebésznek készülök. Jó foglalkozás, kellően véres, talán még az agyam is megvan hozzá. Áh, inkább nem álmodozom. Meglátjuk, mit fogok elérni az életben.

Elképesztő, milyen könnyen átlendültem még egy temetésen.

A kirándulás nagyon rossz volt. Úgy döntöttem, inkább nem küldöm el azt a bejegyzést, amit akartam. Megteszi ez is. De ha eltűnök néhány napra, ne lepődjetek meg. Bár... nem tervezem. Keresztbe akarok tenni az ellenségeknek. Azt hiszem, az életemet két dolognak szentelem: az egyetlen személynek, akit még nem sikerült meggyűlölnöm, azaz SK, másik pedig a bosszú. Addig fogom kínozni az ellenfeleimet, amíg imába nem foglalják a nevemet. Elegem van a kedveskedésből. Nem fogok senkinek sem nyalni, hogy ez a béna oldal látogatottabb legyen. Nem akarok nyomorult barátságokat kötni, mert azok fel fognak bomlani. Azt sem bánom, ha elnéptelenedik ez a hely, ha mindenki ellenem fordul.

Apropó, mostantól nem lehet hozzászólást írni. Legalábbis a blogba.

  Fuuuuuu~
Na, ennyit az elvonóról. Eddig azt hittem, jól megy, ki fogom bírni, de be kell lássam: ez lehetetlen. SK számomra olyan, mint a drog. Sőt rosszabb. Az életem értelme. Az a valami, ami éltet. Egyelőre.

Mondjuk nem értem, mi a fenének vonom meg magamtól a könyveket, elvégre olvasni jó, nem? Ki a francot érdekel, hogy attól erőszakos leszek, illetve elkezdek pikkelni a világra? Az én bajom, nem? Különben is, az írás egy ideje nem megy. És vajon miért nem? Miért vagyok ennyire szenya bizonyos társadalmi réteggel?

Hát ezért, bizony, képtelenség megvonni a haltól a vizet. Úgy nyelem az oldalakat, mint kacsa a nokedlit. Visszatért a mosoly az arcomra; újból félreolvasok dolgokat (sneci - geci, Tortúra - körtánc [nem tudom, ez honnan jött, de vicces volt]); nagyokat nevetek, miközben kedvenc íróm olyan gyengéden fejez ki hétköznapi, de csúnya dolgokat; újra sokat olvasok; nem gondolok a szőkepunkra (viszont SK-re nagyon is -.-"). Tanulnom kéne attól az embertől. Haláli, amit művel.

Fuck you elvonó - Netty újra könyvmoly lesz!
Fuck you nevesincs lány - Netty könyvespolcán sárgulsz meg!

Yes, Netty szívott! 

Hűha gyerekek, olyan boldog vagyok! Tudom, csúnya dolog a kárörvendés, de ha az ellenségről van szó, akkor nem nagy baj. Háborúban minden eszköz megengedett. :D

Ezúttal szeretnék Misa chat-jébe írt dolgokra válaszolni, mivel kitiltottak onnan. Hátha még felnéznek ide:

Bonnie, vagy ki a franc írta: "olvasom a chatet a cboxosat. Netty eddig normálisnak tűnt de...-.- Utálom ha valaki csal, hazudik. -.- És még te vagy a szánalmas? A kis rohadékok. Már bocsi de kikellett adnom magamból." Tévedsz, normális vagyok, csak hihetetlenül gonosz és bizonyos emberekkel haragtartó. Igazat bevallva, azért kértem tőled cserét, hogy veled keresztül árthassak Misának. Azt hiszem, ez nem jött össze. Mindegy is, csakhogy tudd: gyűlöllek téged is, ha igényt tartasz rá, a te oldaladon is szívesen trollkodok! Szeretem ezt művelni, mivel olvasni este szoktam, tanulni meg minek, ha mindent tudok? (A kis egoista xD)

Továbbra is az a csaj: "Hát ja! Amúgy ne foglalkozz velük. Netty egy szemét, kis rohadék. :/" Először is: nem vagyok kicsi, tizenegy éves, Twilight-istenítő kislány, aki csak a Twilight miatt ír, mint mondjuk te. A szeméttel egyetértek, megtisztelés és köszönöm. ^^ Ez a szó tökéletesen kifejezi az ellenségeimmel folytatott beszélgetések közben a viselkedésemet. Nos rohadék nem vagyok, az tény, hogy nagyon fehér a bőröm, de azért még nem rohadok :D

Nos, ennyi. Nem kell tőlem megijedni, csak Misáékkal vagyok ilyen. Annyira, de annyira jólesett olvasni, hogy a minap elsírta magát. Legalább már tudja, mit éreztem akkor, amikor Camillát szidta.
Én azok helyében feladnám az álmomat. Ahogy mester mondta: nemsokára abba fogják hagyni az írást (remélem). Sokszor fognak pofára esni. Meg kell tanulni, hogy az élet nem rózsaszín weboldal. Vannak ilyen alakok, mint én, akik tönkre akarnak tenni egyeseket. A legjobb, ha megalázkodsz, vagy eltűnsz. Én ezt tökéletesen tudom. Nekem is vannak ellenségeim, talán miattuk lettem ilyen: a barátaimat megvédem, az ellenségeimet rútul megalázom. A többiek meg felőlem pattoghatnak, mint a bolhák. De mint tudjuk, a bolhákat könnyen el lehet pusztítani.

No, lehet már nem is vagyok rokonszenves? Hallelujah, ezt akartam elérni!

Jöhet a hiszti, csak ne húzzátok szét az oldalamat! ^^

Győzött a demokrácia!

Azaz: Bess győzött, Chieri és talpnyalói elbuktak.
//Kezdem élvezni a gonoszkodást//